 Meggyógyultam az allergiámból
Allergiások!
Ugye mindannyian egyetértünk abban, hogy alattomos kórságnak vagyunk áldozatai? Bár én minderről hál' istennek már csak múlt időben beszélhetek, de pont ezért szeretném megosztani a történetem másokkal!
Hogy miért "alattomos"? Azért, mert kezdetben, kissrác koromban nem is tudtam még, hogy allergiás vagyok. Magát a "nyavalyát" mintegy harminc éve még csak nem is diagnosztizálták megfelelően. Azt mondták, szénanáthás vagyok, de folyamatosan azon gondolkodtam, hol itt a "széna", mert sehol nem volt ilyesmi fellelhető a környezetemben. Csak azt tudtam, állandóan náthás vagyok.
A nyarakat ugyan a nagyszülőknél töltöttük Majosházán, a Duna mellett, de a "szénának" ott is hűlt helye volt, "nátha" viszont annál több volt, és bár szinte be se lehetett minket zavarni a focipályáról, ennek ellenére állandóan folyt az orrom és tüsszögtem. Törődtem is én mindezzel, annyi idősen! .így volt ez egészen a közelmúltig, és mondanom sem kell, a helyzet nem lett sokkal jobb 38 éves koromra.
Állandóan zsebkendővel a zsebemben fociztam, és később az összes sportot, amit űztem, mindenhol zsebkendővel felszerelve, főleg kint és főleg a nyári időszakban. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen képalkotással foglalkozom, azt csinálhatom munkaként, ami a hobbim. Ennek ellenére a munkahelyi stressz megtette a magáét az én életemben is! 33 évesen, kilenc éve, koszorúér-szűkülettel szállítottak kórházba. Ekkor még dohányoztam. 5 nap múlva hazaengedtek, azzal a kritériummal, hogy soha többé nem gyújtok rá. Le is szoktam a dohányzásról.
Az allergiám azonban új teret nyitott a dohányfüstnek, s innentől kezdve minden füstös helyiségen kívül rekesztett! A pollenekre is minden évben erősebben reagáltam, főleg a május-júniusi hónapokban, ellentétben az átlagos, megszokott nyár végi parlagfűszezonnal. Végül annyira elhatalmasodott rajtam az allergia, hogy már egész évben szenvedtem tőle. Az allergiateszten hat évvel ezelőtt kiderült, a házi porra reagálok a legerősebben, és nemcsak a teszten jelentkezett mindez: néha kénytelen voltam magam "nekiesni" a lakás extra portalanításának, pedig köztudottan nem szeretek takarítani!
Az allergológián orrcseppeket és tüneti szereket kaptam, de nem javult tőlük az állapotom. Egy véletlen folytán, egy kongresszuson találkoztam először a Medic Poliklinika ügyvezető igazgatójával, dr. Kecskés Gabriellával. Elpanaszoltam neki a "bajomat", ő pedig megértette velem, túlterhelt az immunrendszerem, s ezért működik kórosan, s így bármely allergén kiválthatta az örökletes allergiás hajlamomat, legyen az dohányfüst, parlagfű vagy házi por. A lényeg, hogy egészben, mindenestül kell engem testileg-lelkileg "rendbe tenni", kezdve az immunrendszerem megerősítésével.
Ma már tudom, hogy szerencsés vagyok, mert jókor voltam jó helyen. Időpontot kaptam a klinikán, ahol egészen másfajta gyógyítás történik a Voll-féle számítógépes diagnosztika segítségével, amely nem a tünetekre alapoz, hanem az egész embert vizsgálva a betegségek a szervezetben lévő mélyebb összefüggéseit keresi, és így az okokat homeopátiás-izopátiás kezeléssel kivezetve a szervezetből, sokkal alaposabb és hatékonyabb a krónikus betegek gyógyításában.
Három éve voltam először a klinikán. A Voll-féle diagnosztikán teljes térképet kaptam a szervezetem energetikai elváltozásairól. Kiderült, ebből a szempontból nem számítok egyedi esetnek, az allergia kialakulásában szerepe van a vastagbélproblémámnak, de az arcüregemnek is. Kötelező jelleggel elküldtek még a klinika orvoscsapatának fül-orr-gégészéhez, belgyógyászához, sinus-ultrahangra, sőt állandó garatkezelésben is részesítettek. Időközben kicserélték a klinikán a fogaimban az amalgámtöméseket, mert a doktornő még az elején elmondta: energetikai zűrzavarral a szájában senki ne várja a gyógyulást!
Bár türelemre intettek, a három év alatt felmerült bennem néhányszor, hogy feladom, nem megyek többet! Főleg akkor, amikor a homeopátia miatt felerősödtek az allergiás tüneteim. Ám a klinikán újra és újra meggyőztek, ne adjam fel, meglátom, megéri! Igazuk volt!
Idén először történt meg az, hogy úgyszólván "lazán a szemébe vigyorogtam" a legsúlyosabb allergiás időszaknak! Foci sajnos idén nem volt, munkahelyi stressz annál inkább, de zsebkendő már nem kellett! Talán ki kellene próbálnom, milyen az, zsebkendő nélkül focizni!
Ezúton szeretném üzenni az összes krónikus betegségekkel vagy allergiával küszködőnek, ne adja fel, még akkor sem, ha úgy érzi, ebből tényleg soha nem fog "kikecmeregni"! Én is ezt hittem, és most itt vagyok!
Szeretettel,
Szeili Tamás
Szőke Orsolya (szerk.)
|
MSN:
Skype:
