Meggyógyultam az allergiából

Kedves gyógyulni vágyók! Hadd osszam meg most én Önökkel kisfiam gyógyulásának történetét!

A mi történetünkben pont az az érdekes, hogy mi magunk is egy női magazin hasábjain olvastuk egy másik aggódó édesanyáról és gyógyult kislányáról. Szeretném a stafétabotot most én átadni valaki másnak, talán épp egy ugyanúgy gyermeke egészségéért aggódó anyukának, de bárkinek, aki feladta a reményt, hogy meggyógyulhat.

A kisebbik fiam, Zsolt ma 15 éves, pici gyermekként is igen sokat betegeskedett, évente kétszeri mandulagyulladással, lázzal, influenzával küszködtünk. Mindez négy hónaposan kialakult súlyos fülgyulladására vezethető vissza, amikor is az orvosok a hallócsont gennyesedését állapították meg nála, és nagyon erős antibiotikumokat kapott.

Gyakran köhögött, tüsszögött, orrfolyása volt, azonban az allergiát csak 13 évesen, azaz 2003-ban állapították meg, mikor is a körzeti orvos azonnal allergiavizsgálatot javasolt. Többek között parlagfű- allergiát, búzaallergiát is megállapítottak, karöltve az ételallergiával.

Nem javasolták a tejtermékek, tojás, a narancs és a mogyoró, valamint a szója fogyasztását. Ez meglepetésként ért, de ma már világos a számomra, hogy az allergia sohasem egyféle tünetet mutat, és ha az illető betegnek az immunrendszere oly mértékben legyengült, mint az én fiam esetében, akkor szinte magától értetődő, hogy az ételallergia és a légúti allergiás tünetek kiegészítik egymást. Zsolttal azelőtt is előfordult, hogy bőrpírt kapott tejtermékek fogyasztásakor.

A hagyományos orvosi vizsgálaton gyógyszert kaptunk tüneti kezelésként, aminek hatására erős ekcéma alakult ki a gyermek bőrén. Az allergológus javaslatára elhagytuk a gyógyszert 2003 októberére, azonban az allergiás tünetek olyannyira felerősödtek, hogy tüneti szer nélkül már uralhatatlan volt a gyermek állapota.

Az életvitelünket ez nagymértékben befolyásolta, állandó riadókészültségben éltünk. Decembertől étkezések után mintegy négyszer alakult ki súlyos, fulladásos rosszullét. Ennek ellenére 2004 augusztusáig nem szedtünk semmilyen tüneti szert, de a bőre nagyon csúnya volt, apró, fehér, pontszerű kiütések tarkították az arcát, karjait és az altestét.

Ma már tisztában vagyok vele, hogy az allergia kialakulásánál a lelki tényezők is fontos szerepet játszanak. Biztos vagyok benne, hogy fiamat is megviselték a Budapestre költözés, az iskolaváltás, az új helyzet bizonytalansága. Zsolt nagyon jó fejű, intelligens gyerek, mégis nehézséget okozott a beilleszkedés az új iskolában.

A végső döntést a 2004 augusztusában történt addigi legerősebb fulladásos rosszullét hozta. Elhatároztuk, nem hagyjuk annyiban. Újból elkezdtük szedni a gyógyszert, ami azonban már nem tudta megszüntetni a tüneteket. Az augusztusban kezdődő parlagfűszezontól annyira begyulladt a szeme, hogy kötőhártya-gyulladása lett.

A "felmentés" egy női újság képében érkezett hozzánk, itt olvastam ugyanis a Medic Poliklinikáról, ahová október 25-ére kaptunk időpontot. A klinikán éreztem először, hogy tényleg kézbe veszik a fiamat. Teljesen új szemlélet fogadott minket. Megértették velünk, hogy az ember szervezetében minden mindennel összefügg, és hogy nem elég csak tünetileg kezelni az allergiát, hanem az egész embert kell testileg- lelkileg meggyógyítani az allergiát kiváltó okok megkeresésével és megszüntetésével.

A Voll-féle számítógépes diagnosztikán a doktornő részletesen kikérdezett minket szinte mindenről az étkezési szokásainktól kezdve a gyermek általános lelkiállapotáig. Energetikai blokkot talált a nyirokutakban, az orrmelléküregben, a fogakban, a gyomorban és a belekben, ezenkívül idegi elváltozást is tapasztalt. A gyermek fizikai állapota elmondása szerint egy középkori ember kórképét tükrözte, de megnyugtatott minket, hogyha valóban elhatározzuk, most meggyógyulunk, akkor így is lesz. A doktornő ezenkívül gégészeti, fogászati ellenőrzést, illetve belgyógyászati vizsgálatot javasolt.

Mindent betartottunk, és szigorúan az előírásoknak megfelelően szedtük be a személyre szabott homeopátiás kúrát. Az első visszamérésen már alig, a másodiknál azonban már semmit nem találtak nála, annyit javult az állapota. Összesen három kúrán vettünk részt.

A légutai teljesen felszabadultak, és már nincsen ételallergiája sem, ahogyan a fulladásos rohamokat is elfelejtettük már. Itt a parlagfűszezon, és az én fiam allergiamentesen él és virul.

Kedves aggódó édesanyák és reményvesztett betegek! Az én üzenetem az Önök számára: Ne adják fel, és ne nyugodjanak bele az állapotukba! A fiamat már csak a lelke kell, hogy utolérje, hiszen még ő maga is alig hiszi el, hogy meg lehet gyógyulni még a krónikusnak, gyógyíthatatlannak mondott allergiából is.

Sok szeretettel,

Kovács Anikó, Szabó Zsolt édesanyja

Szőke Orsolya (szerk.)