 Családi sikertörténet: legyőztük az allergiát
Nem véletlenül igaz a mondás: az allergia családi hagyomány, azaz genetikailag is örökölhető hajlam! Ez alól sajnos az én kis családom sem kivétel. Azonban az alól igenis az, hogy nem fontos ma már az allergiás hajlamnak meg is jelennie, és megkeseríteni az életünket egy életen át!
A saját betegségem segített abban, hogy ezt a gyerekeimnél is felismerjem! De kezdjük csak először az én történetemmel:
Anett - az édesanya
Amennyire emlékszem, egész életemben küzdöttem, ha nem is az allergiával, de a tüszős mandulagyulladással - minden évben újra és újra egészen kicsi koromtól kezdve! Más gyermekbetegségeim ugyan nem voltak, de ahogy később hallottam, ez is bőven elég az allergia kialakulásához, hiszen a gyulladt mandula súlyos góc a szervezetünkben. Már egyéves elmúlt a nagyobbik fiam, amikor fulladásos rohamok kezdtek kínozni, és orvoshoz fordultomban pusztán annyit állapítottak meg: mindez a kismama léttel együtt járhat, és valószínűleg pszichés eredetű, ne tulajdonítsak neki nagyobb jelentőséget. Már elnézést, de hogyan lehet egy fulladásos rohamnak nem nagy jelentőséget tulajdonítani?! Aki próbálta már, tudja, hogy miről beszélek!
Mindez kínzó torokkaparást, viszketést, állandó köhögési ingert, és mindenféle allergiás reakciót jelentett, amit nem tudtam uralni. Végül az allergiavizsgálaton aztán kiderült, nem vagyok baráti viszonyban sem a parlagfűvel, sem a fekete ürömmel, de a különböző gyomkeverékek sem ápolnak baráti viszonyt a szervezetemmel, ami azért nem könnyű, mert mezőgazdasági vállalkozást vezetünk a férjemmel! Szakmai ártalom - mondhatnánk! Azonban én ezt nem néztem jó szemmel.
Látogatás a Medic Poliklinikán
És addig kerestem, míg végül egy női lapban hallottam egy a hagyományostól eltérő szemléletű klinikáról, ahol régóta foglalkoznak holisztikus, azaz az egész szervezetet, testet-lelket figyelembe vevő szemlélettel. Sajnos a mi környezetünkben nagyon kevés olyan gyógyító van, aki nem ellenzi a homeopátiás-izopátiás kezelést, és nem pusztán a hagyományos szemlélettel közelít a beteg felé. 2002 májusában időpontot kaptam a Medic Poliklinikán egy Voll-módszeres vizsgálatra, amely az egész szervezetet, vagyis a szervek energetikai állapotát vizsgálja, összefüggéseiben, és olyan a szervezet mélyén rejlő gócokra világít rá, amik okozói lehetnek sok krónikus betegségnek, mint amilyenben magam is szenvedtem.
A vizsgálaton azonnali mandulaműtétet javasoltak, amit ki is vettettem rögtön a következő hónapban. Nem állítom, hogy kellemes volt, de azt igen, hogy egy életre megszabadultam az állandó kínzó, téli torokfájástól, és ezzel egyből megszüntették azt a gócot, amely a leginkább okozója volt az addigra már nagyon súlyossá vált tüneteimnek. Mivel addigra más annyi féle allopátiás gyógyszert szedtem, a Voll-vizsgálatot végző doktornő azt javasolta, óvatosan szoktassuk rá a szervezetemet a homeopátiás kezelésre, és még ne hagyjuk el teljesen a hagyományos gyógyszereket. Ma is áldom az eszem, hogy hallgattam rá! Jellemző a homeopátiás-izopátiás kezelésre, ha valóban "betalál", hogy először nagyon is felerősíti a tüneteket, hiszen ez is a lényege: hasonlót a hasonlóval gyógyít, és az immunrendszert erősíti meg!
Az első két hét után ugyan erősebben fulladtam szinte, mint előtte, de a doktornők figyelme mellett folytattuk a kúrát, és megérte! A 3. Hét után egyre jobban éreztem magam, lassan elmaradoztak a nappali fulladások, majd az éjszakaiak is. Végig kitartóan szedtem a személyre szabott kúráimat, és a következő tavasszal már kezdtem egy kicsit jobban kijönni "parlagfű és társai co.-val"! Ebben az évben már csak nagyon enyhe fulladásaim voltam, és teljesen el tudtam hagyni a tüneti gyógyszereket. Már csak homeopátiás kezelést kaptam. Nem hagytam magam, amikor azt mondták: az asztmából nem lehet kigyógyulni. Hittem benne, hogyha másnak sikerülhet, akkor nekem is fog!
A következő években már nyoma sem volt a tüneteimnek, és teljesen megszűntek a fulladások, az allergiás reakciók. Végül 2006 nyarán elzavartak a klinikáról, és azt mondták: jöjjek vissza akkor, ha igazi problémám van, de azért jöjjek vissza egy év múlva kontrollra! Tavaly nyáron semmit nem találtak már nálam. Nagy lépés ez ahhoz képest, hogy 2001-ben még ki sem tudtam menni az utcára valamilyen tüneti allergiagyógyszer nélkül! És nem kezdtünk más vállalkozásba sem, sőt, a lehet tőlem akár egy egész táblányi parlagfű mellettem, akkor sem reagálok rá. Fogalmazhatnék úgy is: szinte jóbaráti viszonyba kerültem a parlagfűvel, mert már kitisztították a szervezetemet. Mit nekem bármilyen allergén!
Kristóf - a kisfiú
Ahogy már említettem, az alma nem esik messze a fájától, immár 7 éves kisfiam vitte tovább a tüszős mandulagyulladás gyötrelmeit, karöltve gyomorpanaszokkal, ami részben a rengeteg antibiotikum hatásaként alakulhatott ki nála. 2004-ben úgy határoztam, ennek fele sem tréfa, őt is szeretném kivizsgáltatni a Voll-módszerrel. Ki is mutatták nála a komoly allergiás hajlamot.
Akkor el is kezdték a kúrákat nála,mégis nagyon jelentős javulást mutatott, és amikor most a legutóbbi visszamérésen vettünk részt, az allergiás hajlam egyáltalán nem volt észlelhető a gép által. Ahogy az a kisgyerekeknél szokás, nagyon jól reagál a homeopátiás kezelésre, és sokkal gyorsabban gyógyul, mint az egy felnőtt esetében elvárható.
Ezért nem véletlen az annyit hangsúlyozott igazság: az allergiás hajlamnak megfelelő odafigyelés és türelemmel történő homeopátiás-izopátiás teljes szervezeti, energetikai kitisztítása mellett egyáltalán nem kell megjelennie. Erre Kristóf a legjobb példa!
Nem remélem, mert tudom, hogy a mi gyógyulásunk sok ember számára példaképként szolgál - legalábbis a közvetlen környezetünkben. Sokan kérdezik, hol gyógyultunk meg "ilyen jól"?
Azoknak, akiket személyesen nem ismerünk, csak ennyit üzenünk: Kitartás! Gyógyulás!
Sok szeretettel,
Gállné Krizsán Anett
Szőke Orsolya (szerk.)
|
MSN:
Skype:
