Amikor a hóhért akasztják...

Bizony, mi orvosok is megbetegszünk néha. Nekem ez segített jobban megértenem a hozzám forduló, szenvedő betegeket.

Csecsemőkoromtól kezdve allergiában, atópiás dermatitiszben, ekcémában szenvedtem. Akkor még csak kisebb területeken, a hajlatokban viszketett, vörösödött ki a bőröm. Bőrpuhító krémeket, enyhe szteroidokat kaptam. A gyulladás uralható volt, sőt, rendszeresen úsztam, és bőröm bírta a klóros vizet.

Érettségi és az egyetemi felvételi körül a stressz hatására érthetően felerősödtek a tüneteim. Volt olyan vizsgám, ahol olyan vörös és irritált volt az arcbőröm, hogy fel sem ismertek a vizsgáztatóim.

Ekkor kezdtem meg "Canossa-járásomat" bőrgyógyásztól bőrgyógyászig, de csak szteroidot tudtak adni a panaszaimra.

Medikaként tisztában voltam mellékhatásaikkal, ezért megpróbáltam minél kevesebbet használni, de az állapotom egyre rosszabbodott.

Beszűrt, vörös és ezért idős bőr hatását keltő volt a "kültakaróm". A téli hónapokban élte virágkorát a dermatitisz, egy időben a vizsgaidőszakkal. Állandóan kialvatlan voltam, éjjel annyira viszketett a bőröm, hogy sebesre vakartam. Nem mertem rövid ujjú ruhában mutatkozni. A párom, aki szintén orvos, maga adta be nekem a kalciumos injekciókat.

E kétéves nehéz időszak alatt "mindenféle fű-fa-virágra", a parlagfűre is allergiás lettem. Nem csoda, hiszen a család allergiás hajlamú. Ettől kezdve felváltva kínzott hol a szénanátha, hol a dermatitisz.

1998-ban gimnáziumi barátaim hívták fel a figyelmemet a Medic Poliklinikára, ahol egy a családban lévő, hasonlóan dermatitisszel küszködő betegen segítettek. Bejelentkeztem. Éppen harmadéves voltam az egyetemen, és megint tél volt, megint vizsgaidőszak, nekem az egész testemet sebes, vörös, fájdalmas, hámló bőrelváltozások tarkították.

A Voll-diagnosztika megállapításai számomra először távol álltak az egyetemen oktatottaktól. Olyan számomra apróságnak ható tüneteket fedeztek fel, mint pl. az epémben lévő baktériumok. Tudvalevő, hogy a homeopátiás-izopátiás szerek szedésekor kezdetben felerősödnek a tünetek. Ez nálam nem így történt.

A kúra második hetében már éreztem, nem viszket a bőröm, és a gyulladást csupán hypopigmentációs foltok jelzik. A harmadik hét után megszűntek a gyulladások, és ez az állapot állandósult. Úgy hat-nyolc hónapig tartottam a személyre szabott kúrát.

Az emberek csodájára jártak, mennyire megváltozott az arcom, ismét mehettem napra, hordhattam rövid ujjú ruhákat, fürdőruhát, az illatanyagok nem okoztak bőrirritációt. Megszűnt a szénanáthám. Ennek idestova öt éve.

Sajnos "elblicceltem" a kétévenkénti tünetmentes állapotban végzendő kontrollvizsgálatot, és most, hogy megint fokozott stresszhatás ért, ismét kiújultak enyhén a tünetek. Azonban ez szép tanúságtétele annak, hogy a klinikán ismét sikerült meggyógyítaniuk.

Az örökölt hajlamnak nem kell feltétlenül megjelennie. Mennyivel jobb egészséges emberként orvoshoz fordulni, mint betegként! Álljon itt a kínai orvosok példája mindegyikünk számára, akik nem a beteg gyógyításáért, hanem egészségesen tartásáért kapták fizetésüket!

Sok szeretettel,

Dr. Kliegl Dorottya

Szőke Orsolya (szerk.)