Meggyógyultam az allergiámból

Kedves Allergiások, Gyógyulni vágyók!

Sosem hittem volna, hogy egyszer én magam is címszereplővé válok, mint allergiás beteg! Pedig, ha végigolvassák a történetemet, meg fogják látni, mennyire "tankönyvi esetnek" számítottam, éppúgy, ahogy gyógyulásom is irodalmi klasszikusnak is beillene. Hogy miért nem hittem volna, hogy engem is elkaphat ez a népbetegségnek számító civilizációs átok? Talán, mert még igazi gyermekkori betegségeim sem voltak, legalábbis komolyak nem. A szó szoros értelmében egészséges voltam mindig is, és ennek megfelelően is éltem: a Mátrában nőttem fel, gyakorlatilag az erdőben. még iskola helyett is oda jártunk kirándulni.

Ládaszámra fogyasztottuk a családban is az idénygyümölcsöt, a zöldségeket, amit ma már kevesen mondhatnak el magukról, főleg a városban élők. 2001-ben azonban, amikor terhes lettem ma már 4 éves Dávid kisfiunkkal, nehezen tudtam megküzdeni egy előzetes családi lelki problémával, amiről persze csak később tudtam meg, hogy oka lehetett az allergiának, mint köztudottan pszichoszomatikus betegségnek a kialakulásánál.

Először csak orr- és szemviszketésre, tüsszögésre lettem figyelmes a tavaszi, áprilisi virágzás következtében, azonban Dávid megszületése után sokkal rosszabb lett az állapotom: nem bírtam abbahagyni a tüsszögést, köhögést. Mindenre reagáltam, ami élt és mozgott, de legfőképpen arra, ami virágzott. A téli időszak persze enyhített a tüneteken, de tavasszal minden kezdődött elölről. Már nem bírtam hason aludni, és hermetikusan el kellett zárnom magam a külvilág elől. Nagyon kellemetlen volt, hiszen ez visszavetett az addigi életmódomhoz képest.

2003 márciusában, a fiunk egyéves korában elmentem allergiavizsgálatra, ahol mindenféle tüneti szert, orrcseppeket, szemcseppeket írtak fel, de egy hónapnál tovább semmi sem hatott, majd újabbakat, erősebbeket kaptam. Semmi sem használt. A gyöngyösi tüdőgondozóban állapították meg, hogy az allergiám annyira elhatalmasodott rajtam, hogy asztmába átmenő tüneteket produkálok. Ennek ellenére két évi kétségbeesett "vegetálás" következett, mígnem Édesanyám, aki gyógyszertárban dolgozik, és mindenféle érdekes módszerről alkalma van olvasni, hívta fel a figyelmemet egy olyan magánklinikára, ahol holisztikus, újszerű szemlélettel, a keleti és a nyugati medicina összekapcsolásával, nagyon eredményesen gyógyítják a krónikus betegeket, elsősorban az allergiásokat.

Akkor még sem a holisztikus szemléletről sem a homeopátiáról nem hallottam, hallottam, csak azt éreztem, ösztönösen vonzódom az iránt a szemlélet iránt, amely nem a gyógyszerelésre, hanem a természetes gyógymódokra épít, ahol figyelembe vesznek olyan dolgokat is, amiket másutt, a hagyományos "SZTK"-rendelésen nem, például a betegségek mögött rejlő lelki hátteret, és ahol nem csak kémiai gyógyszerezéssel tudják elviselhetővé tenni a tüneteimet.

Ebben a hitben jelentkeztem be a Medic Poliklinikára 2005 májusában. A Voll-féle módszerrel történő vizsgálaton, amely elektroakupunktúrával és homeopátiával dolgozik, és amely teljes, energetikai térképet ad a szervezetben zajló folyamatokról, és elváltozásokról, már sokkal mélyebbre tudtak hatolni abban, hogy az allergia okait megtalálják. A doktornő is elhűlt, hogy egy viszonylag egészségesnek látszó embernél, mint nálam is, mennyi energetikai elváltozást talált, többek között a tüdőnél, a vesénél, a vékonybélben, a vastagbélben, és az orrmelléküregekben. Mi tagadás, szép képet mutathattam!

Az orvoscsapat ellátott a megfelelő tanácsokkal, megkaptam a személyre szabott homeopátiás-izopátiás kúrámat, és két hónap múltán a visszamérésen már annyival jobb eredményeket mutattam, hogy a doktornők nem akartak hinni a szemüknek. Ezt egy kicsit rontotta a következő kúra alkalmával magától a folyamattól teljesen függetlenül bekövetkezett mellhártyagyulladásom, amire antibiotikumokat is kaptam Gyöngyösön, azonban érdemesnek tartom megemlíteni, mert a következő kontrollvizsgálaton a Medic Poliklinikán sokkal rosszabb eredményre számítottam, és kiderült, olyan jól reagáltam a homeopátiás-izopátiás kúrára, hogy szinte alig lehetett megállapítani a közben "becsúszott" mellhártyagyulladás nyomait.

A negyedik kúra után semmilyen elváltozás nem volt tapasztalható. Ekkor már egy éve jártam kitartóan, aminek íme az eredménye: az idén márciusban már csak emlékeztető kúrát kaptam, és az áprilisi virágzás is csak emlékeztetett a korábbi kínlódásaimra, de ez már nem allergia! Visszakaptam azt a magamat, aki azelőtt voltam, mind saját magam, mind a kis családom számára. És ezért nagyon hálás vagyok!

Kérem Önöket is, ne adják fel, ne hagyják magukat eltéríteni attól a hittől, ami bennem is nagyon erősen dolgozott, hogy igenis van gyógyulás, van kiút az allergiából!

Sok szeretettel,

Keresztes Rita

Szőke Orsolya (szerk.)