Van remény!

De még mennyire van! Pedig, higgyék el, én is jártam a reményvesztettek cipőjében! Volt pillanat, amikor a fájdalomtól halálfélelmem volt. Ma már a világ legboldogabb feleségének, édesanyjának érzem magam, főleg amióta meggyógyultam!

Már gyerekkoromban is napallergiám volt. Óvónőként immár 12 éve otthon gyakorlom hivatásom. Nagyobbik fiam, Gábor örökölte az allergiás hajlamot, így születésétől fogva gyerekkori asztmával, ételallergiával küszködtünk, Bence fiam pedig reflux betegséggel született. Ma már ők is javulófélben vannak.

Az anyai gondoskodás jeleként talán "átvehettem" a fiamtól a terhet, mert én magam lettem nagyon beteg.

Pokoljárásom 8 éve kezdődött, két évvel kisebbik fiam születése előtt. A testem különböző részein gennyes kelések jelentkeztek. A "vulkánkitörések" egymást követték. Az antibiotikumok, ill. a párakötések hatására részben visszahúzódtak a gyulladások, de csak ideig-óráig. A torkom is gennyes volt, nemegyszer voltak fulladásos tüneteim.

A Debreceni Orvostudományi Egyetemen góckutatásra küldtek. Az eredményem negatív lett, ennek ellenére tombolt a napfényallergiám, és a fogaim is romlani kezdtek. Egy fül-orr-gégész tanácsára vállaltam a terhességet. Az orromban keletkezett "dudor" olyan veszélyes volt, hogy csak saját felelősségemre vállalták a kezelést. A kínok kínját éltem át, de mindent vállaltam, mert a gyermekemet akartam, a keléseket pedig nem.

Terhességem alatt a hónaljamban jöttek elő a gennyes "szörnyetegek", gyakran szilvanagyságúak. Ezeket műtétileg távolították el, melyek alatt rendszerint elájultam a fájdalomtól. Bence fiam vérző gyomorral született. Éjszakáztunk mellette, s ez is gyengítette az immunrendszeremet. A mellemben is dudorok keletkeztek, és mintegy 15 kilót híztam. Mandulám eltávolítása ellenére a kelések egyre sűrűbbek lettek, ami műtétek sorozatát vonta maga után.

Talpmasszázsra, bőrgyógyász- specialistához jártunk a férjemmel, nem sok eredménnyel. A mammográfiai szövettani vizsgálatot is megcsináltattuk. Megkönnyebbültem megtudván, nem vagyok rákos, de ez nem enyhítette a szenvedést. Sokszor egyszerre 8-10 helyen voltak a testemen duzzanatok. Elhatalmasodott rajtam a halálfélelem és a depresszió. Ki sem léptem az utcára, szégyelltem az állapotomat. Ha a családom nem áll mellettem, a férjem nem önt belém önbizalmat, egészen biztosan feladom a reményt.

Valamelyik női magazinban olvastunk a Medic Poliklinikáról, ahol ismeretlen eredetű, krónikus gyulladásos betegségek gyógyításával foglalkoznak. Felhívtam őket, és egy korai időpontot eszközöltem ki. A klinikán megállapították, a nyirokrendszeremen kívül az arcüregem, a felső légútjaim és az orrmelléküregeim is gócosak. A sok antibiotikum tönkretette a bélflórámat, ezért candidát, ill. más gombákat is sikerült kimutatni nálam.

Először vettek kezelésbe egészben, holisztikus szemlélettel, az egész szervezetemet alaposan átvizsgálva. Mindez kb. két és fél éve, karácsony előtt volt. Megkérdeztem, meggyógyulok-e, és Márián doktornő türelemre intett. Elkezdtem a személyre szabott izopátiás kúrámat, minden előírást szigorúan betartva.

Két hét után már némi javulást észleltem, bár ekkor még nem múltak el a csomók. Számomra már az is nagy szó volt, hogy nem jelentkeztek szilvanagyságú daganatok. Az első két hónapos kúra után repültek le rólam a kilók, nem puffadtam, és megszűntek a fájdalmaim.

Más orvossal is konzultálva vettek kezelésbe, klasszikus homeopátiával, nyiroktisztító cseppekkel, immunerősítő szerekkel, az orrmelléküregeim rendbetételével, háromnegyed éven keresztül. Azóta is tünetmentes vagyok, de ez nem fejezi ki kielégítően az állapotomat.

Magamban úgy fogalmazok: "visszakaptam az életemet". A nagyobbik fiam azt mondta: "Anya, olyan jó látni, hogy újra mosolyogsz!"

A gyógyítóimnak csak azt tudom mondani: köszönöm.

Önöknek pedig, kedves sorstársak: Fel a fejjel, "legyenek rajta" a gyógyulásukon! Eljön az Önök ideje is, ahogy az enyém is eljött!

Sok szeretettel,

Haramura Gáborné

Szőke Orsolya (szerk.)