Van remény!
Kedves Gyógyulni Vágyók! Hisznek Önök abban, hogy sok betegségünk kialakulása lelki okokra vezethető vissza?...
Engem ugyanis a kezdetektől fogva "kísértett" ez az érzés, ami később szilárd meggyőződésemmé vált. Gyakorlatias beállítottságú ember lévén a saját bőrömön szerzett tapasztalataim juttattak el idáig.
Azonban tudom azt is, hogy az ember örökölt hajlamai is lényeges tényezők. Ami az allergiahajlamot illeti, az én génjeim sem "álltak hátul a sorban". Tüszős mandulagyulladásaim sora óvodás koromban kezdődött, melyeknek száma az évi 4-5 alkalmat is elérte, a mandulám állandóan gennyes volt.
Leginkább antibiotikumokkal kezeltek. A később kialakult allergiám életem olyan szakaszaiban vált különösen elviselhetetlenné, amikor mind szakmailag, mind magánéletileg megterhelő korszakot éltem át. Ilyen korszak volt, amikor közgazdasági másoddiplomám megszerzése mellett munkahelyi stresszel és egy családbéli súlyosabb betegséggel is meg kellett küzdenünk, úgy 1990 táján.
Parlagfű-allergiám olyannyira elhatalmasodott rajtam, hogy gyakran korlátozott a munkámban. Az értekezletek során szinte beszédképtelenné váltam, köhögtem, könnyezett a szemem. Előfordult, hogy közlekedési eszközről kellett leszállnom, mert a köhögéstől- könnyezéstől képtelen voltam továbbutazni. A gyomrom állandóan felkavarodott a különböző gyógyszerektől.
Közben kiderült, allergiás lettem a pirinekre is. Egy alkalommal például Aspirint vettem be, a torokkaparás megszüntetésére, azonban nemcsak a torkom, a kezem-lábam, mindenem bedagadt, így kalciuminjekciót kaptam.
Az egészségi állapotom javulásához az életmódváltás mellett azonban az is hozzájárult, hogy egy kerületi újságban olvastam a Medic Poliklinika tevékenységéről, hogy holisztikus szemlélettel, teammunkaszerűen, a különböző szakterületek bekapcsolásával eredményesen alkalmazzák a góckutatást, melynek segítségével allergiás, ill. ismeretlen eredetű, krónikus gyulladásokkal küszködő betegek tehetők teljesen tünetmentessé.
A klinikán való jelentkezésem után, 10-11 éve, tüzetes kivizsgálásnak vetettek alá. Akkoriban én még nem részesültem a Voll-módszerrel folytatott kezelésben, és éppen ezért érdekes, hogy holisztikus szemlélettel, a garatkezelések során alkalmazott akupresszúrás módszerrel is gyógyíthatóvá váltam. Belgyógyászati, fül-orr-gégészeti, ill. sinus-ultrahang vizsgálaton vettem részt. Az epémtől kezdve a hajam száláig átvizsgáltak.
Megállapították, fontos gócot sikerült "megcsípni" a szervezetemben, amelyben döntő szerepe van az arcüreg-homloküregem gyulladt állapotának, majd szigorú garatkezelésnek vetettek alá. Magam is hittem benne, hogy a szervezetem képes lesz legyőzni a gócot. A másik régről hozott meggyőződésem: a gyógyulásban döntő szerepe van a hitnek, akaratnak. Úgy éreztem, jó helyre kerültem, hisz magam is éreztem, nem a panaszokat, hanem azok okait kell megszüntetni.
Mintegy 13 kezelésen vettem részt, amikor éreztem, szívesen csináltatnék újabb kivizsgálást, vajon hol tart a folyamat?... Engem is meglepetésként ért, amikor közölték velem, a kontrollvizsgálaton nem sikerült gócot kimutatni. A kezelésem megkezdésekor 5 napos antibiotikumos kúrát kaptam, mintegy átmenetként a holisztikus, alapvetően természetes szereket alkalmazó módszer bevetése előtt.
Gyógyulásom óta azonban nem szedtem semmilyen gyógyszert. És bár nagyon erős, masszív allergiás időszak kezdetén a biztonság kedvéért elmegyek a klinikára egy-egy garatkezelést megcsináltatni, hol van ez már attól az időszaktól, amikor kora nyártól egészen késő őszig, az aranyesőtől kezdve a parlagfűig harcoltam az "elemekkel", és míg akkoriban az első nátha is le tudott dönteni a lábamról, azóta gyakorlatilag nem voltam allergiás beteg?
Éppen ezért, beállva azon gyógyult esetek sorába, akik átestek már azon az ijedtségen, kétségbeesésen: "Vajon ezután mindig beteg maradoke?", csak azt tudom javasolni: Ne nyugodjanak bele! Önök az első lépés a gyógyulás felé!
Sok szeretettel,
Csecs Magdolna
Szőke Orsolya (szerk.)
|