Világjelenség a természetgyógyászat térhódítása. Valami baj van a medicinában.

Hogyan lehetséges ez a transzplantációk (átültetések) és a génsebészet századában? Csodálatos orvosi felfedezések születtek a XX. században. Ilyen például az antibiotikum! Hatására egycsapásra lecsökkent a csecsemőhalandóság. Fantasztikusak a biokémiai és biofizikai felfedezések is.

Azonban kimondhatjuk, hogy úgy a medicinában, mint az agrártudományban a kémiai szemlélet vált uralkodóvá. Amilyen hasznos az orvosképzésben didaktikai szempontból az emberi szervezet feldarabolása, olyan hiba a szakorvosi szemlélet. A kardiológus csak a szívet, a szemész csak a szemet gyógyítja.

Hol marad az ember? Hová lesz így Sophoklés mondása: "Az embernél nincs semmi csodálatosabb" A krónikus betegek száma növekszik, változatlanul sok a gyógyíthatatlan beteg. "Ezekkel a tünetekkel meg kell barátkozni, együtt kell élni velük!" - hangzik az orvosi utasítás.

Sorolni lehetne a társbérlő kórképeket: mozgásszervi betegségek - hovatovább már fiatal korban -, krónikus vesegyulladás, krónikus colitis, petefészek-gyulladás, asztma, szénanátha stb.

Utóbbi jelenség egyik oka az embernek a természettől való, a természetes életmódtól való eltávolodása, a másik a természetes környezet megváltozása, egyben szennyezése. Ez utóbbi fizikai úton (elektronikus berendezések még az űrben is) és kémiai úton (mosószerek, gyógyszerek) is megtörtént.

Érdekes jelenség a tudomány fejlődésében az analitikus eljárások térnyerése a színtézis rovására. Ez a folyamat a medicinában is tapasztalható . Rendkívüli felfedezések születtek pl. az elektromikroszkóp segítségével. Az emberi szervezet feltérképezése molekuláris szinten megtörtént. Ám mindeközben a holisztikus szemlélet mintha a semmibe veszett volna . Az ember, ha akarja, ha nem - hajszolva a földi javakat és közben beteggé téve magát értük - a világmindenség része, annak produktuma.

A gyógyítás nem egyenlő a gyógyszerrel A természetgyógyászat iránti keresletet a hivatalos gyógyító eljárások során nem gyógyuló betegek igénye hívta életre. A természetgyógyászati eljárások kerülik a vegyszereket, a gyógyszerek használatát, javarészük mechanikailag, energetikailag, tehát fizikai és biológiai síkon működik. Többszörösen is hiányt pótol, egyrészt mert bekapcsolja a fizikát a gyógyászatba, másrészt ennek révén az eddig gyógyíthatatlannak tartott betegségek gyógyíthatóvá válhatnak. Mára beigazolódni látszik, hogy a gyógyítás nem egyenlő a gyógyszereléssel és a műtéttel, teret hódít az akupunktúra, homeopátia, kineziológia, reflexológia stb. Mára már ezek is elfogadott hivatalos módszerek.

A homeopátia feldolgozása már megkezdődött, ezt bizonyítja többek közt, hogy már van homeopata aki alternativ Nobel-díjban részesült: Vitulkas - görög homeopata.

Sajnos a természetgyógyászati eljárások lebecsülése, figyelmen kívül hagyása, bagatellizálta szerepét, nem szabályozta azt. A természetgyógyászat sajnos szinte lejáratott fogalom lett hazánkban. Az állami szabályozás azonban áttörést jelent. Nem szabad sem a betegeknek, sem az orvosoknak átesniük a ló túloldalára, mert akkor már csak az energetika, csak a természetgyógyászat útja lesz a járható.

Tudomásul kell vennünk, hogy a természet erői egyszerre, egy időben működnek. Nem kellene orvoslásról és természetgyógyászatról beszélni, hanem csak gyógyászatról - a gyógyitásnak a lehető legtermészetesebbnek kell lennie-, azzal a 2000 éves hippokratészi jelszóval: "Nil nocere!" - Ne árts!

Mert sokat ártottunk mi orvosok, még ha elismerten és hivatalosan is, az ember és a természet ellen . Tennünk kell valamit, hogy ez ne így legyen, hogy hagyjuk az embert emberhez méltóan élni és meghalni.

Dr. Kecskés Gabriella